A táhnún mondásának magyarázata
Beszélünk arról, miért nem mondunk táhnúnt ünnep alatt.
Teljes szöveg
A Táchún. A Táchúnról beszéltünk, hogy miért nem mondunk Táchúnt, és zavarba jöttem, mert rossz lábjegyzetes szöveget olvastam. Azért nem mondunk Táchúnt, jó van, igaz, tényleg azért nem mondunk Táchúnt, mert ekkor volt a szentély felavatása. A Salamon szentély felavatása ekkor volt, hogy Jom Kipur és Szukot között nem mondunk, de az már elkezdődött egy 14 napos ünnepével, és beleesett a Jom Kipur, és Jom Kipurkor ettek, és beleesett a Szukot, és a Szukot végig tartott.
A másik indoka, miért nem mondunk Táchúnt, hogy azt mondja a midrás, hogy senki nem bűnözik ilyenkor? Na, nem bűnözünk, nem mondunk Táchúnt. Jom Rison a Tóra mondja, hogy a Szukot az az első nap, hogy vegyetek magatoknak az első napon lulávot. Nem az első napon vesszük a lulávot, a 15. napon vesszük a lulávot. De mi az, hogy első napon? Most különösen igaz. Mert mondták, hogy ünnep első napján. De nem az ünnep első napján vesszük a lulávot, hanem az ünnep második napján vesszük a lulávot. Mert az első nap Sábesz. Igaz, ez csak rabbinikus. Akkor is. Mi az, hogy első nap, azt mondja, első az bűnök számításában. Rósásánál Jom Kipur között biztos, hogy senkinek nem volt bűne. Az a megtérés tíz napja. Jom Kipurkor. Mintha angyalok lennénk. Jom Kipur és Szukot között pedig annyira el vagyunk foglalva a micvákkal, hogy senkinek nem jut idő a bűnre. Ergo, az első nap, amikor bűnözhetünk, az akkor van, amikor a Szukot elkezdődik. Úgyhogy ezért ebben az időszakban nem mondunk Táchúnt.
Mi van a szefárdakkal, akik végig nem mondanak Táchúnt? Ők akkor talán arra hivatkoznak, hogy a többség dönt. Tehát akkor a napok többségét kiszámolják, hónap alapján nem mondunk valószínű. Akkor ideje, hogy nem mondunk? Hogy Jom Kipur, dehogy a kilencedikétől nem mondunk. 22-ig. És hogyha az néha 15-nél több, akkor jók vagyunk. Főleg külföldön. Izraelben probléma, ott egyel kevesebb a nap. Na, ez kicsit rövid, de megbocsátjátok. A másikat majd este. Kicsit kétszer, hogy beszélhetnénk erről, de akkor esküdjünk. Megkötjük a lulávot. Hú, tényleg, megkötjük a lulávot, igen. Jobb oldalra megy az izé. Jobb oldala. Hogy tartsuk a lulávot? Mindjárt megkapjuk a lulávot, majd megkötjük. Középen van természetesen a nagy, a pálmaág. Van a fűszfa, szeret elszáradni, az kerül a bal oldalra, az a gyengébb. És a jobb oldalra a mirtuszág, amiről Eszter királynő is és a feleségem is el lett nevezve. Az kerül a jobb oldalra. Ugye? Hadásszá? Nem? Hadász. Az kerül a jobb oldalra, az a szépséges, amiből három van mindig. Három levél és három ág, és az megy jobbra. De ha nehéz megjegyezni, egyszerű. Amiből több van, az megy jobbra. Három az jobbra megy, és a kettő az megy balra. Megint, ha több van, a csokorból van több, akkor az megy a jobb kezünkbe. Az etrog, abból kevesebb, abból csak egy van, az megy a bal kezünkbe, és akkor lefordítjuk, hogy tudjunk rá áldást mondani. Mert akkor... Ugyanaz, mint Állne, ti lészen Jódóim, csak nem Jódóim, hanem luláv. Állne, ti lészen luláv, és pakk. És megfordítjuk, irányba állítjuk, és utána rázzuk. Hogy hogyan rázzuk? Folytatás következik. A rázások iránya. Az bonyolult egy kicsit, de egyszer kell csak megtanulni. Mint a biciklizés. Igen, igen, igen. Köszönöm az emlékeztetőt.